Fejléc templom kép

minden héten csütörtökön, 17.00 Szentségimádás (Romhány)

minden héten pénteken, 17.00 Igeliturgia (Romhány)

Vasárnap

8.00 szentmise (Dombi kápolna)

9.30 szentmise (Romhány, Szent György templom)

11.00 szentmise (Szátok)

Templomunk története

Romhány már az Árpád-korban is lakott település volt. Nevét feltehetően egy családnévből nyerte, templomának első okleveles említése mégsem ebből a korból származik. Egyháza csak 1368-ban szerepelt egy pápai összeírásban. Ezt a dátumot vette alapul Jarábik János plébános is, aki szolgálata ideje alatt készíttette el saját pénzéből a templom zászlaját, mely védőszentünket, Szent Györgyöt ábrázolja. Sajnos ez a zászló ma nem látható. A 15. században több település nevében is szerepel a Romhány szó. Nagyrohman és Kisrohman – sőt említést tesznek Egyházas Rohman és Felsew Rohman falvakról is. Ezeknek a mai faluval való azonosítása a történészek munkája.

A török hódoltság idején a település oszmán fennhatóság alá került, létéről főként a török defterekből és a magyar hadiadó összeírásokból következtethetünk. A falu nem pusztult el a török uralom alatt, rövid ideig volt csak lakatlan, majd a 18. század elején a Lókos-patak déli partjáról, a mai Kastélyka és Domb nevű részekről átköltözött a Lókos északi könyökrészébe.

Hosszú időnek kellett eltelnie, míg – a vándor ferences barátok szórványos ittlétén és a licenciátusok működésén túl – megindult a rendezett hitélet. Erre a török kiűzésének idejéig kellett várni, ami után a Váci egyházmegye „újrateremtője” Dvornikovich Mihály püspök 1702-ben papnak küldte Romhányba Janovics Jánost (első név szerint ismert papunkat), aki felépíttetett egy templomot – valószínű, hogy a mai templom helye környékén.

A kis, fából készült épület a török hódoltság utáni megtizedelt lakosságnak elég lehetett, de a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt elpusztult, s a hívek létszáma is – főleg az állandó pestisjárványok miatt – nagyon megfogyatkozott. 1711-ben az akkori plébános, Barna János kőtemplomot építtetett, amit a század közepén már az összedőlés fenyegetett. Fábián István plébánossága idején ezt még orvosolták. Ő kezdte el vezetni a Historia Domust.

A mai, klasszicista stílusú templom építési munkáit 1832-ben kezdték meg, és Regele János építőmester tevékenysége nyomán 1837-ben fejezték be. Az új templomot ez év november 5-én, Szent Imre napján szentelték fel. A században több csapás is pusztította ezt az épületet: 1875-ben földrengés, 1888-ban tűzvész okozott károkat falaiban, de három restaurálás után újból használhatóvá vált.

A 20. század elején Chobot Ferenc, aki 20 éven át volt Romhány plébánosa, a rendelkezésére álló források segítségével megírta a templom történetét. Ezen felül gondja volt a templom állagának megóvására is: renováltatta a tetőt és vaspántok beépíttetésével megállította az épület további repedezését. 1929-ben működése nyomán 3 új harang került a toronyba (ezek közül a második világháború során többet elvittek).

A közelmúlt egyik jelentős romhányi papja Németh József volt. Az ő működése alatt nyerte el a templom a mai arculatát. 1966–67-ben Csiby Mihály festőművésszel egy monumentális szekkó sorozatot készíttetett. Ez a sorozat, amelyet az „engedélyezők” főleg a hívők elriasztására szántak, a modern embert is behelyezte az isteni világrendbe. Az atya nevéhez a további két állagmegóvó renováláson kívül az egyik elvitt harang pótlása is köthető, ez 1985 óta hívja a híveket szentmisére az Úr nagy örömére.
Jarábik János, aki Németh atya utódjaként az utolsó 20. századi plébánosunk volt, igyekezett elődeihez méltó munkát végezni. Nevéhez köthető, hogy 1997-ben gondoskodott a templom ablakainak rendbehozataláról, a következő évben, a település „alapításának” 760. évfordulójára pedig elkészítette a plébánia udvarán álló fakeresztet és a kőből készült stációkat.

Sajnos az utóbbi évtizedekben a templom renoválására nem sikerült forrást találni, a tető állapota pedig jelentősen romlott. A plébániaépületben is sok kárt tett az elmúlt húsz esztendő. 2020-ban azonban az isteni gondviselésnek köszönhetően a plébániaépület hátulsó részében az Ipolyerdő Zrt. nagylelkű adományának köszönhetően sikerült zarándokszállást kialakítani. A jelenlegi egyházközösség pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a templom újabb renoválására mihamarabb sor kerüljön.

Ismerje meg fíliánkat, Szátokot!

 

Felhasznált irodalom:
A romhányi Historia Domus kötetei, főként az Annales Ecclesiae et Parochiae Romhanyiensis ab anno 1845. jelenkori adatai.
Németh József atya rövid összefoglalása, amelyet a templom épületébe helyeztek ki
Chobot Ferenc, A romhányi plébánia története, Budapest, Szent István Társulat, 1913.
A váci egyházmegye internetes sematizusa (utolsó elérés: 2021. január 3-án http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu/plebania.php?id=150)

Kapcsolat