Romhány már az Árpád-korban is lakott település volt. Nevét feltehetően egy családnévből nyerte, templomának első okleveles említése mégsem ebből a korból származik. Egyháza csak 1368-ban szerepelt egy pápai összeírásban. Ezt a dátumot vette alapul Jarábik János plébános is, aki szolgálata ideje alatt készíttette el saját pénzéből a templom zászlaját, mely védőszentünket, Szent Györgyöt ábrázolja. Sajnos ez a zászló ma nem látható. A 15. században több település nevében is szerepel a Romhány szó. Nagyrohman és Kisrohman – sőt említést tesznek Egyházas Rohman és Felsew Rohman falvakról is. Ezeknek a mai faluval való azonosítása a történészek munkája.

A török hódoltság idején a település oszmán fennhatóság alá került, létéről főként a török defterekből és a magyar hadiadó összeírásokból következtethetünk. A falu nem pusztult el a török uralom alatt, rövid ideig volt csak lakatlan, majd a 18. század elején a Lókos-patak déli partjáról, a mai Kastélyka és Domb nevű részekről átköltözött a Lókos északi könyökrészébe.

Hosszú időnek kellett eltelnie, míg – a vándor ferences barátok szórványos ittlétén és a licenciátusok működésén túl – megindult a rendezett hitélet. Erre a török kiűzésének idejéig kellett várni, ami után a Váci egyházmegye „újrateremtője” Dvornikovich Mihály püspök 1702-ben papnak küldte Romhányba Janovics Jánost (első név szerint ismert papunkat), aki felépíttetett egy templomot – valószínű, hogy a mai templom helye környékén.

A kis, fából készült épület a török hódoltság utáni megtizedelt lakosságnak elég lehetett, de a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt elpusztult, s a hívek létszáma is – főleg az állandó pestisjárványok miatt – nagyon megfogyatkozott. 1711-ben az akkori plébános, Barna János kőtemplomot építtetett, amit a század közepén már az összedőlés fenyegetett. Fábián István plébánossága idején ezt még orvosolták. Ő kezdte el vezetni a Historia Domust.

A mai, klasszicista stílusú templom építési munkáit 1832-ben kezdték meg, és Regele János építőmester tevékenysége nyomán 1837-ben fejezték be. Az új templomot ez év november 5-én, Szent Imre napján szentelték fel. A században több csapás is pusztította ezt az épületet: 1875-ben földrengés, 1888-ban tűzvész okozott károkat falaiban, de három restaurálás után újból használhatóvá vált.

A 20. század elején Chobot Ferenc, aki 20 éven át volt Romhány plébánosa, a rendelkezésére álló források segítségével megírta a templom történetét. Ezen felül gondja volt a templom állagának megóvására is: renováltatta a tetőt és vaspántok beépíttetésével megállította az épület további repedezését. 1929-ben működése nyomán 3 új harang került a toronyba (ezek közül a második világháború során többet elvittek).

A közelmúlt egyik jelentős romhányi papja Németh József volt. Az ő működése alatt nyerte el a templom a mai arculatát. 1966–67-ben Csiby Mihály festőművésszel egy monumentális szekkó sorozatot készíttetett. Ez a sorozat, amelyet az „engedélyezők” főleg a hívők elriasztására szántak, a modern embert is behelyezte az isteni világrendbe. Az atya nevéhez a további két állagmegóvó renováláson kívül az egyik elvitt harang pótlása is köthető, ez 1985 óta hívja a híveket szentmisére az Úr nagy örömére.
Jarábik János, aki Németh atya utódjaként az utolsó 20. századi plébánosunk volt, igyekezett elődeihez méltó munkát végezni. Nevéhez köthető, hogy 1997-ben gondoskodott a templom ablakainak rendbehozataláról, a következő évben, a település „alapításának” 760. évfordulójára pedig elkészítette a plébánia udvarán álló fakeresztet és a kőből készült stációkat.

Sajnos az utóbbi évtizedekben a templom renoválására nem sikerült forrást találni, a tető állapota pedig jelentősen romlott. A plébániaépületben is sok kárt tett az elmúlt húsz esztendő. 2020-ban azonban az isteni gondviselésnek köszönhetően a plébániaépület hátulsó részében az Ipolyerdő Zrt. nagylelkű adományának köszönhetően sikerült zarándokszállást kialakítani. Pályázati forrásokból megújulhatott a plébániai iroda és a két hitoktató terem is, így ma már egy modern, korszerű épület fogadja az ide látogatókat, közösségeket.

Templomunk toronysisakja két ütemben, pályázati forrásból megújult, a hívek nagylelkű gyűjtésének köszönhetően pedig új festést kapott a homlokzat, felújítottuk a harangokat és a toronyóra is újra működik. 2023-ban korszerű hangosítást kapott a templom, a közeljövőben pedig felújítjuk orgonánkat is. 

Ismerje meg fíliánkat, Szátokot!

Felhasznált irodalom:
A romhányi Historia Domus kötetei, főként az Annales Ecclesiae et Parochiae Romhanyiensis ab anno 1845. jelenkori adatai.
Németh József atya rövid összefoglalása, amelyet a templom épületébe helyeztek ki
Chobot Ferenc, A romhányi plébánia története, Budapest, Szent István Társulat, 1913.
A Váci Egyházmegye internetes sematizusa (utolsó elérés: 2021. január 3-án http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu/plebania.php?id=150)